Törpék, manók, mesék :)

A manófigurák jelképei lehetnek a természeti világgal való kapcsolatunknak, és emlékeztethetnek minket arra, hogy milyen fontos megbecsülni a Föld eleven lelkét.
Biztosan ti is rengeteg olyan mesét, történetet ismertek, melyek az aprónépekkel – törpékkel, manókkal, koboldokkal és egyéb lényekkel – való találkozásról szólnak. Ők mind természeti lelkek, legtöbbször távoli tanyákon, ingoványokban, erdőkben és hegyekben élnek.
Néha egy-egy embernek még az a képesség is megadatik, hogy lássa őket. Ezek az emb
erek azt mesélik, hogy ezek a lények olyanok, mint a kicsi emberek, körülbelül 60 centi magasak, hosszú szakálluk, pirospozsgás arcuk van, meleg, színes ruhákat viselnek, fejükön hegyes sapkával.
A róluk szóló történetekben olvashatjuk azt is, hogy régen az embereknek fontos volt összhangban dolgozni ezekkel az aprónépekkel, mert ez volt a gyarpodás és az egészség záloga. Némely aprónép komisz volt, és résen kellett lenni velük, de nem voltak gonoszak.
A manók, törpök segítették a gazdálkodást, a földművelést és az erdőkerülést is. Emellett a gyógyítás mesterségét is űzték, ezzel munkálkodtak az állatok és a növények javára is.
Így a manófigurák készítése a természeti lelkek számontartásának, és tiszteletének hagyományát tükrözi.


A manók testét gyapjúfonalból kötöttem, és gyapjúval tömtem ki, hajukat és szakállukat pedig gyapjúból, tűnemezeléssel készítettem.




Manós mese: 

A csillagok aranya

Fent, az erdő szélén, egy nagy fa gyökere alatt, élt egyszer egy törpecsalád. Most, ősszel, ott különösen szép. A magas fák szétszórták az aranyló leveleiket, és mikor süt a Nap, a törpék háza előtt csillogó, fényes szőnyegként terül el. A törpecsaládnak nagyon sok a dolga, végzik a téli előkészületeket, amelyeket a törpék minden ősszel rendszeresen megtesznek(elvégeznek). Tél idején a törpék a föld alatt maradnak és vigyáznak a fák gyökereire, hogy meg ne fagyjanak. Mörmi törpe kiszalad a ház elé, és színes, arany leveleket gyűjt. "Nézd mennyi aranytányért gyűjtöttem." Törpeapa kis tálakat és edényeket készít gesztenyéből, dióhéjból és makkból. Törpeanya az élelmet raktározza el télire. A kamrában fenyőmag, makk, dió és sok aszalt gyümölcs van. Az erdei méhek a törpék barátai, ajándékba hoztak nekik mézet. Egy szép reggel,még napfelkelte előtt, a kis Mörmi már ébren volt és a ház előtt ült a puha mohán.Egyszer csak észrevett egy fehér tündért, aki éppen fehér fátylat terített a rétre, teljesen fehérré varázsolva azt.Ilyent még életében nem látott a kis törpe. Vajon mi lehet az? Mörmike odaszaladt a szüleihez és elmesélte, amit látott . A szülei ismerték már a fehér tündért, aki valójában a Hótündér volt. Késő őszi éjszakákon fehérre varázsolta a rétet. Ő a Télkirálynő előhírnöke, ő hozza a deret, a ködöt. Hamarosan fagyos napok következnek. -Ideje, hogy a föld alatt maradjunk, - határozta el törpeapa. Ezután a házikó bejáratát eltömítette puha, zöld mohával. De jaj! Hirtelen olyan sötétség lett, semmit sem lehetett látni. -De mégis, szükségünk van fényre! -Inkább tűzre van szükségünk - a tűz fel is melegít és fényt is ad. -Kérlek apa, megenged, hogy tüzet hozzak? - kiáltott Mörmike. És már ki is surrant a gyökér alatti kis házból. Odakint, időközben, teljesen besötétedett, és Mörmi érezte az éjszaka hidegét. A kis törpe szaladt a rétre. A rétről látta, hogy az égbolton számtalan fényesen csillogó csillag ragyog, és mindenik csillag egy aranyló selyemszálat nyújt a földre. Egyik ilyen fénylő aranyszálat akarta megfogni a kis törpe. Szaladt a kis vödrével, igyekezett megfogni a szálat, de nem sikerült neki. Akkor, szomorúan leült egy kőre és így szólt: „Világíts kis lámpás, vegyél egy fénylő csillagot, kedves csillagok, legyetek jók hozzám és ajándákozzatok nekem egy keveset a ti fényetekből”. Akkor egy csillag meghallotta a kis törpe gyenge, szomorú hangját, megsajnálta és küldött egy hosszú aranyló fényes selyemszálat a kis törpe vödrébe, így Mörmikének igazi lámpása lett. Védve a lángot, a kis törpe visszament az erdőbe és szétosztotta, megajándékozta az összes törpét a csillagok aranyából kapott fénnyel.










Megjegyzések

  1. Köszönöm a manós mesét! Szívesen fogadnék még sok hasonló vagy más mesét! Akár minden ünnepnek is egy-egy mesét. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bibi, örülök, hogy tetszik a mese :) Megpróbálok összehozni egy olyan posztot, amiben minden ünnepkörhöz leírok egy-egy mesét. Addig is itt megtalálsz egy válogatást, csak mese címeket, de nagyrészük elérhető a neten is :) http://waldorf-jatekok.blogspot.ro/p/fooldal.html

      Törlés
    2. Nagxon aranxos a történet. Szeretném a mese írójával felvenni a kapcsolatot. Kérhetnék elérhetőséget?
      Köszönettel: pianikonote@gmail.com

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések