Betlehemes mesével :)

Tudom, hogy még korán van a betlehemezéshez, de megrendelésre készítettem és annyira elégedett vagyok vele, hogy nem tudtam tovább várni, muszáj veletek is megosszam. De hogy ne csak a képeket nézegessétek, bemásoltam egy mesét is, amit majd advent alatt mesélhettek gyerekeiteknek :)

A szúrós szőrű bárányok

 Valamikor nagyon régen, sok-sok évvel ezelőtt Betlehem környékén élt egy pásztor, akit Tobitnak neveztek. Tobit nem tartozott a gazdag emberek közé, de egyvalamire büszke volt. Messze földön neki voltak a legszebb bárányai. Fehérek voltak, mint a hó, selymes, puha szőrüket sokan megcsodálták.

Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott a világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig. Néhány hét múlva kiderült, hogy a két kisbárány valahogy nem illik a többi közé, a szőrük hegyes, szúrós volt.

- Gyertek csak ide! – szólította egyszer őket Tobit. – Nem is vagytok ti igazi bárányok. Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam. Mit tegyek veletek? A két bárány fejét lehajtva állt Tobit előtt. Hát tehetnek ők arról, hogy ilyennek születtek?

- Na menjetek – folytatta a gazdájuk – később majd meglátom, mit tegyek.

Addig is nevet adok nektek: te leszel Tüskés, te pedig Szúrós. Azt hiszem, ez pont illik rátok. A két bárány búsan ballagott vissza az anyjához. Oda akartak bújni hozzá, de az rájuk kiáltott:

- Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Miattatok a gazdánk engem is elhanyagol. Eddig én voltam a kedvence, de már egy hete felém sem néz. Ne is lássalak titeket! Tüskés és Szúrós könnyes szemmel mentek a rét szélére.

- Senki sem szeret minket – kesergett Tüskés – nézd, mindenki elhúzódik tőlünk.

- Szökjünk meg – javasolta Szúrós –, ennél rosszabb dolgunk amúgy sem lehet.

- Megszökni? Nem gondolsz a farkasokra és a vadállatokra? Nem sokáig maradnánk életben. Itt, ha nem is szeretnek minket, legalább biztonságban vagyunk. Ekkor egy hatalmas kos lépett hozzájuk.

- Tudjátok,mit hallottam a gazdánktól a imént? Azt mondta, semmi haszna belőletek, de hagyja, hogy felnőjetek, mert a húsotokat jó pénzért el tudja adni.

- Látod – hüppögte Tüskés - , semmi reményünk.

-Várjunk még néhány napot – javasolta Szúrós – Ne vágjunk neki a vakvilágnak, gondoljuk meg, mit tudunk tenni. Lassan leszállt az este, és Tobit összeterelte a nyájat. A juhok összebújva melengették egymást a hűvös éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Tobit a hideg miatt behúzódott a rét közepén álló kunyhóba. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány nem tudott aludni. Nagyon fáztak. Az éjszaka egyre sötétebb és hidegebb lett. Éjféltájban az égen fénylő alakok jelentek meg és énekelni kezdtek. Tobit csodálattal nézte és hallgatta őket. A fény ezután elhalványult. Tobit felállt: Ezek Isten angyalai – gondolta – Elmegyek, megkeresem a kis Jézuskát. Vette a botját, s mivel látta, hogy a nyáj már megnyugodott, elindult Betlehem felé. A két bárány, Tüskés és Szúrós Tobit nyomába eredt. Hamarosan utolérték, de vigyáztak, nehogy felfedezze őket. Hosszú időn át haladtak így, néma csendben, mikor a város határában néhány ember tűnt fel. Ők is pásztorok voltak, ők is hallották az angyalok szavát. Együtt folytatták útjukat az istálló felé, ahová hamarosan meg is érkeztek. Óvatosan benyitottak. Bent József és Mária vigyázta a kis Jézuskát, aki a jászolban feküdt.

 - Ne ijedjetek meg – nyugtatta meg őket a pásztorok vezetője. – A környéken őriztük a nyájunkat, amikor angyalok jelentek meg előttünk. Azt adták hírül, hogy megszületett a kis Jézus, ezért eljöttünk, hogy hódoljunk előtte. Ajándékot is hoztunk, fogadjátok szeretettel.

- Isten hozott benneteket – válaszolt József. A pásztorok a jászol elé helyezték, amit hoztak. A két szúrós szőrű bárány mögöttük suttogott.

- Ó, bárcsak mi is adhatnánk valamit! Ha olyan szép lenne a szőrünk, mint édesanyánknak, akkor melegíthetnénk őt.

A Jézuska ekkor feléjük pillantott.

- Minket néz – suttogta Tüskés.

- Látom. Olyan, mintha hívna bennünket. Te is érzed?

- Igen, a jászolhoz kell mennem.

- De fel fogjuk sérteni a bőrét.

- Ne félj, látod, hogy hív!

Tüskés és Szúrós vigyázva, nagyon óvatosan a kis Jézushoz simult. Abban a pillanatban, ahogy hozzáértek, csoda történt! Mindkettőjük szőre egy szempillantás alatt gyönyürű, hófehér gyapjúvá változott. Ilyen szép hosszú, selymes bundát még senki nem látott. A pásztorok álmélkodva tódultak a jászol elé és hitetlenkedve simogatták őket. Azok boldogan bújtak a Gyermek mellé, hogy bundájukkal melengessék Őt.