Manókerék

Hosszú szünet után, de új tapasztalatokkal tér vissza az Öltészet.

Most valami olyat mutatok nektek, amit eddig még nem készítettem, bár igazság szerint nem is volt tervbe véve. Egy este, amikor Soma kuyámmal a Szamos-parton sétáltunk, az az ötletem támadt, hogy készítsek magunknak egy koszorúszerű ajtódíszt. Gyűjtöttem is néhány fűzfaágat, amiket másnap köralakban összefontam és fehér gyapjúfonallal körbetekertem. Találtam néhány régebbről maradt nemezgolyót, így kezdett lassan körvonalazódni, hogy mi is legyen belőle. Az egyik nemezgolyó lett a manóka feje. Testének vázát drótból hajlítgattam, kezei-lábai fagolyócskákból készültek. Filcből varrtam neki nadrágot, blúzot, végül egy sipkát is. Felültettem a fűzfakarikára, filcből és gyapjúból készült felhőket tűzdeltem a feje fölé, a megmaradt három golyóval pedig gurigázhat. 

Így készült el végül a Manókerék, ami lehet ajtó- vagy ablakdísz, de a gyerekszoba bármelyik szegletében jól mutat, akár a babaágy fölé is ajánlom.